estvér - a zuhanás vége

álmok vannak a mából
alakot ölt ezer emlék
sorsot vetett a végtelen
és megremeg ezer szálon
fekete testtel az éjszaka
vibrálva rándul az ágyon
nevedet õrzi egy szürke kõ
madarak õrülnek távol
holdfészkû fény
valami ezüst ég
megcsillan halkuló szárnyon
benned él ez a messzeség
mégis idegen vagy ezen a tájon

furcsa csendben a végtelenben
örökre magadba zárva
a lelkiismeret rácsai
nem adnak kulcsot a zárba
felsikít benned az éjszaka
elmúlt titkokat vallana
ha hallana valaki messze
akiben vergõdik ez az álom

csend a csendben csengve rebben
alakot ölt a látomás
ha szavam lenne és értenél engem
más volna minden
ha hallanál

a hangok a térben tûnõ árnyak
befele néz aki látni fáradt
néma szálak a rengetegben
távoli testekbe estelednek
halk zuhanás a végtelenben
átváltoznak az árkok
az életem kezdtem így el egyszer
örvénylik bennem az álom

csend a csendben csengve rebben
alakot ölt a látomás
ha szavam lenne és értenél engem
más volna minden
ha hallanál

nekem olyan volt a zuhanás vége is
ahogyan a szélbe súgva
akartál valaha valamit
én tudom hogy a szavak
semmit sem jelentenek
csak vízcsobogás ez az egész
ahogyan téged is elfelejtenek

ajtók nyíltak a mából
ahogy a füst reng el a szádról
ahogy rezegve él és elvetélt
a magyarázhatatlan gondolat
csak emlék lett és nem felel
túl mély sohasem mondom el
szavakba szõtt színes háló
nem elég erõs hogy átöleld
ami igazán mély az megfoghatatlan
fénykristályban tûnik el
megdermedek a mozdulatban
ami a tudaton átemel
idegen vagyok az álom elsodor
felszakad az idõ a sötétben
körülzár és csobogás
és lüktetni kezdek egészen

csend a csendben csengve rebben
alakot ölt a látomás
ha szavam lenne és értenél engem
más volna minden
ha hallanál

akik a fényeket húzták
az álmok útján
sohasem hagytak a képben engem
valami rezzen és felsikít
valami mássá változik bennem
visz valami ismeretlen
áthatolhatatlan õsi csendben
láthatatlan varázscseppek
amit meg kellett volna tennem

idegen voltam egy kihûlt korban
ráncokká gyûrt a létezés
az élet ahogyan átfordul
álomból álomba ébredés

esõbe fordul az álom
és bíborba lángol távol
múlik ahogyan hajnalodik
másba mossa a zápor

reszket a víz a szürke földben
melletted is mindig fázom
eltûnök a derengésben
szél susog át a fákon

csend a csendben csengve rebben
alakot ölt a látomás
ha szavam lenne és értenél engem
más volna minden
ha hallanál

a hangok a térben tûnõ árnyak
befele néz aki látni fáradt
néma szálak a rengetegben
távoli testekbe estelednek
halk zuhanás a végtelenben
átváltoznak az árkok
az életem kezdtem egyszer el így
örvénylik bennem az álom

nekem olyan volt a zuhanás vége is
ahogyan a szélbe súgva
akartál egyszer valamit

én tudom hogy a szavak
semmit sem jelentenek
csak vízcsobogás ez az egész
ahogyan téged is elfelejtenek

You have no rights to post comments

éjszárny-hírlevél

itt tudsz feliratkozni a hírlevélre, nem spam, mindössze a lényeges dolgokról értesítelek rendszertelenül és ritkán (pl letölthető új zene, írás stb)

Támogatás


Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 25

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 110

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 346

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 359

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 425

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/plugins/content/jw_sigpro/jw_sigpro.php on line 51

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/plugins/content/jw_sigpro/jw_sigpro.php on line 52

tisztelt látogató,

ezúton szeretnélek megkérni,hogy ha tetszik amit itt találtál,és van rá lehetőséged,akkor támogasd az oldal működését,tetszőleges pénzadománnyal illetve megosztással.ez sokat segítene abban, hogy az oldal továbbra is tudjon működni,és minél több írás, kép, zene születhessen.ha nem tudod, az sem gond, amíg az oldal működik, továbbra is ingyenes marad.

a támogatási lehetőségeket IDE KATTINTVA tudod megtekinteni.

köszönettel,

éjszárny

 

...és egy részlet Kerouac Útonjából, csak mert szeretem, és talán mást is eltalál: "Azért mikor kinn ülök a folyó lerobbant rakodópartján napnyugtával, és az ég New Jerseynek nyúló sávját figyelem, és elgondolom, hogy az éggel egyközûen épp ilyen hosszü sáv föld ível a nyugati partig, és a földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek, és lowában, tudom, a gyerekek ilyenkor sírnak, mert ott nem bánják, ha sír a gyerek, azért ne sírjatok, mondom innen, mert a csillagok feljönnek mindjárt, és nem tudjátok, hogy az Isten Micimackó? az ég pedig odébb a prérire hajlik, és hullajtja rá diadémjait, mikor alig tûzte még a fekete éjszakára, a föld áldására, a folyók csendesítésére, csúcsok sipkájául, és elrejti benne a végsõ part titkát, hogy senki ne tudja, mi lesz, csak az öregedés foszló ruháit tudja..." (Jack Kerouac: Úton)

joomla компонен��

/
asd