csak az álmaimat próbálom meg áthozni a valóságba... mert nélkülük szart sem ér az egész.


Isten hozott a világomban

éjszárny vagyok, vagy zöldi, de lehetek akár bán andrás is...
az oldalon a verseimet, írásaimat, zenéimet, képeimet találod,
továbbá képeslapot küldhetsz, esetleg, ha olyan ingered támad,
akkor levelet küldhetsz, véleménynek, akár rossz, akár jó örülni szoktam. szóval tessék csak kommentálni...

a bal oldalon lévõ menüben tudsz választani,
remélem megtalálod, akármiért is jöttél...

kapcsolat, vélemény: zoldi@ejszarny.hu - írj :)

 ÉNEKESNÕT keresek ! Nem élõ fellépéshez, egyelõre csak a meglévõ zenékhez kellene felénekelni a szövegeket... Ha érdekel: mail, msn: zoldi@ejszarny.hu (kedves, csinos, értelmes leányzók esetén az énektudás sem feltétel :) )

Ha tetszik, kérlek támogasd tetszõleges összeggel a Donate gombra kattintva, egyéb lehetõségek ITT
 

az oldalak internet explorerre és 1024*768-as képernyõfelbontásra vannak optimalizálva
Az oldalon található minden írásos, zenei, és grafikai anyag a szerzõ tulajdonát képezi.
Azok felhasználása vagy megjelentetése csak a szerzõ elõzetes engedélyével lehetséges.
Bán András


és egy részlet Kerouac Útonjából, csak mert szeretem, és talán mást is eltalál:
"Azért mikor kinn ülök a folyó lerobbant rakodópartján napnyugtával, és az ég New Jerseynek nyúló sávját figyelem, és elgondolom, hogy az éggel egyközûen épp ilyen hosszü sáv föld ível a nyugati partig, és a földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek, és lowában, tudom, a gyerekek ilyenkor sírnak, mert ott nem bánják, ha sír a gyerek, azért ne sírjatok, mondom innen, mert a csillagok feljönnek mindjárt, és nem tudjátok, hogy az Isten Micimackó? az ég pedig odébb a prérire hajlik, és hullajtja rá diadémjait, mikor alig tûzte még a fekete éjszakára, a föld áldására, a folyók csendesítésére, csúcsok sipkájául, és elrejti benne a végsõ part titkát, hogy senki ne tudja, mi lesz, csak az öregedés foszló ruháit tudja..."   (Jack Kerouac: Úton)

 

erre a zenere es erre a klipre rohadt buszke vagyok. szerettem volna egy alomszeru kepi vilagot... az utolso 2 perce a klipnek olyan lett, amilyenre akartam. tessek hd felbontasban es teljes kepernyon nezni...

csak a zene, ill. mp3 letoltes:

tulajdonkeppen keszen van :)

Rengeteget beszélünk, sokszor hangsúlyozzuk az anyák szerepét (legtöbbször jogosan), remélhetõleg legtöbben köszöntöttünk is édeasanyát anyák napja alkalmából, ez mindenki által ismert, elfogadott téma és jelenség.
Hol vannak az apák? Nálunk miért nincs apák napja?
Ebben az általában "férfitársadalomnak" tartott világban, pont a férfiaknak nincs ünnepük?
Az apáknak, akik az édesanyákat támogatják, hogy biztonságban hordjanak ki minket? Az apáknak, akik ugyanúgy szeretnek, várnak, mégis csak tehetetlen szemlélõk a szülés-születés nagy elõadásán? Akik aztán anyával együtt hazavisznek minket?
Az otthonba, aminek melegét az anya teremti meg - az apa által hazahordott fa lángjánál.
Anyánk táplál, enni ad nekünk - apánk hozta a húst. Anyu ölében elalszol - apu mindkettõtöket védelmez.
Anya hintázik veled az udvaron, apa gombát szed veled, megmutatja az õzet az erdõn.
Kitõl lested el a mozdulatot, ahogy a kalapácsot fogod? Kitõl tudod, mit kell mondani, ha az ujjadra vágsz vele?
Kivel láttad az elsõ focimeccset, forma-1-et? Kitõl tanultad, hogy nyit ajtót, hogy beszél egy férfi? Hogy kínálod hellyel a vendéget? Kire ismersz(akarsz ismerni) a tükörben, amikor legelõször nézed, férfi vagy-e?
Az apád nyomán leszel ember, férfi. Bár apák napja nincs, a te életedben számtalan ilyen nap volt, van, lesz.

A mi édesanyánk korán meghalt, mégsem vesztünk el. Van apánk, aki vállalta, hogy innentõl neki mosnia, fõznie is kell és felnevelt minket. Magára vette egy anya feladatait is és ettõl kétszer annyira férfi lett, mint bárki más.
Felnevelt három gyereket, belefáradt, elképzelni sem tudom milyen nehéz lehetett velünk (pláne egy olyannal, mint én...) és a legszörnyûbb, hogy máig nem tudtuk megköszönni. Ilyenrõl nem beszélünk. Másról is ritkán.
Valamiért nem megy. Túl sok dologban különbözünk és túl sok dologban hasonlítunk - ha egy óránál többet vagyunk egy helyen, akaratlanul is összeveszünk valamin. Talán egyszer majd ez is változik, ahogyan az változott, ahogyan a viszonyunkat látom.

Apák napja nincs. Még nincs, pedig talán sokkal fontosabb lenne, mint az anyáké - nem azért, mert bármelyikük is fontosabb, dehogy - , mert mi, férfiak, nem szoktuk, nem tudjuk megbeszélni az érzéseinket, de ha lenne egy ilyen nap, talán egy gesztussal azért elmondhatnánk: apám, köszönöm.

vigyél mesze

dreamsynapse - vigyel messze v2 by dreamsynapseproject-teszt
elozo valtozat, mas refrennel:
dreamsynapse - vigyél messze by dreamsynapseproject-teszt 
 
volt idõ, volt élet
ahol ahol éppen annyinak láttad téged
mint a világ, ami ott benned
a szemeden át formált tengert
ahol a napok, az évek
az el nem mondott álmok
még értek valamit
és tudtam még mire várok

tekerj egy cigit
szívd el ezt a zöldet
és felejtsd már el hol vagy
csak engedd el ezt a földet
ha elfelejted az idõt
talán elfelejt õ is téged
ha kiszállsz kicsit a húskerékbõl
talán melletted áll majd az élet

a varázslat az még benned él
ahogy parázslik éjben a szenvedély
ahogyan álmodban fordul tétován
a tudat hogy valaki valahol vár

a parton állsz és fúj szél
ha valami most tényleg véget ér
te tiszta szívvel voltál itt
és sírhatsz majd ezért egy kicsit
valaki volt ott érzed a fényt
akartad volna igazi társnak
eltûnt ahogy benned a füst
de minek mondanád a parázsnak

a varázslat az még benned él
ahogy parázslik éjben a szenvedély
ahogyan álmodban fordul tétován
a tudat hogy valaki valahol vár

vonalak futnak a végtelenbe
ahogy elfoszlanak az álmok
lassan hûlõ éjszakában
dermedt virágok között állok
mondj még mesét kérlek
úgy kellene valami szép
ringass szelíden szavadon édes
zárj magadba ahogy a szirmok a mézet
ígérik minden tavasszal újra
lesz majd szél ami felemel téged
a szárnyaidban az idegek
a repülés csendjére emlékeznek
emelj a földrõl vigyél el messze
visszajönni én már nem akarok
kék a csend néma a tenger
füstben a felhõ fodra vagyok

semmi sem történt
zene: lucky flaush & zoldi szoveg: zoldi
dreamsynapse - semmi sem történt (lucky flaush & zoldi) by dreamsynapse 
 
nehéz álom a repülés
téged zúg a szél
kihûl a szív feladta rég
érted kering a vér
hideg a csend a holnap sötét
ki tudja leszek-e még

az éjszaka csendes nem felel
és neked sem mondom el
ezer álmom bennem ég
és semmi sem történt még

a fülembe súgod szeretsz
átölelsz és mégsem
annyi mindent mondtál
és én mindenre emlékszem

itt vagy velem és mégsem
és megõrül bennem a világ
eldobnám végleg az egészet
de ki fog vigyázni rád

az éjszaka csendes nem felel
és neked sem mondom el
ezer álmom bennem ég
és semmi sem történt még

itt ülök melletted
nézlek téged csendben
nehéz már úgy tennem
mintha minden rendben lenne

folyton jár az agyam
nem alszom már régen
mit kellene tennem
hogy szeressél már végre

az éjszaka csendes nem felel
és neked sem mondom el
ezer álmom bennem ég
és semmi sem történt még

hat, ez kb 10 eve kezdodott a szoveggel, azota zenevel is volt par valtozat... per pillanat ennyi, mar csak rendes enek kellene ra, szoval ha valaki felenekelne normalisan, szoljon :)
szoveget nem teszem ide ujra, elozohoz odatettem... (zene: lucky flaush & zoldi)
 

még mindig a csend és a fûvel b.szakszom... két változat belõle mellékelve :)
esetleg lenne kedve valakinek rendesen felénekelni?
 

jahm, a szovege:

ennyit ér egy élet
maradsz léptekben rezgõ inger
néma rianásban kósza emlék
mikor már semmi sincsen
ennyit érsz és ennyit érek
két élet helyett libbenõ árny
szemeid szikrák csillagok csendje
zuhanásba fordult gyönyörû szárny
levegõörvény hûvös csendje
ennyit érek csak álomcseppek
magány ez vagy más kín volt
beleremegek és elmegyek
áttetszõ foszlányokban úszom
nekem ennyit ér az est
hideg arcom haldoklik az úton
lehullt szirmai közt szárad a test

hullámokban fut a szó
a dalban én vagyok itt veled
szavak közé fûzve valahol
keresem szomorú szívedet

ez a csend és a fû
ölelõ összekapszkodó karcsú indák
neked álmodom ezt a verset
mint gyöngyvirágillat öreg kertet
féltve-vigyázva nyúlok feléd
túl az idõn, a világ kerekén
érezlek a füst vázlataiban
és nem tudok sírni, pedig volna miért

a vágy követel és hív
ami él még: az megremeg
magány ez vagy más kín volt
lényegtelen ha túl messze megy
ennyit ér egy élet
néma zuhanásban emlék
a csend és a fû, hidd el
olyan jó, akár a nemlét
csillagokban hajladozó ismerõs alakok
ahogyan megfeszul és tûnik a lélek
én ennyit érek én ez vagyok
a csend és a fû a füstben nyiló
bársonyszemû végtelen
a barátod lesz és átsegít
minden túl hosszúra éjjelen

mivel a lost orchestraval kapcsolatban valaki jelezte, hogy a mindenféle vonósok neki nem bejonnek, ezert keszitettem belole egy masik valtozatot,  vonosok, fuvosok nelkul kicsit tobb szintivel. tessek:

haaat, oooooooo, a lost orchestra elso ill masodik resze...
a szokasos dilim, h neha muszaj vonosokkal, fuvosokkal is valamit.... igazabol egy tortenetet mesel el, amit most nem fogok reszletezni :D

mondjuk az teny, hogy nagyon elgurult a gyogyszerem... 

sziget
 

dreamsynapse - sziget by dreamsynapse
árnyék szalad át az ágyon
nélküled én mindig fázom
ha álmodom és elvisz az éj
melléd mennék bárhol is élj
egyedül vagyok a reggel rideg
amíg a szemembe dörgölöm a mosdóvizet
még elhiszem, hogy vagy valahol
bárcsak tudnám, hogy hol hol hol?
az álom végtelen hol ébred a vég
meddig szállsz, míg a hajnal elér
hol zuhansz le az ébredésbe
meddig támadsz fel még estére
és ha elfogysz végleg ki nem felejt
konnycseppet érted lesz e ki ejt
lesz e lélek valaki álma
nyílik e érted csak rád vágyva

a fehér homok a talpad alatt
felhõvé válik ahogy szaladsz
nevetve nézel fel az égre
megtaláltad a szigeted végre
a kedvesed kacag a pálmák alatt
a tengerbe rohansz õ veled szalad
a nedves bõr ahogy egymáshoz ér
elveszni egymásban ahogy a vízben a fény

hullámok hátán ahogy napszikrák élnek
úgy tanulsz hinni, hogy ne vessz el végleg
és az álom ami annyira mély
hogy a lelkeddel takarózik ha eljön az éj

ma keszult...

az elmult napokban ezen dolgoztam...
utazni, mint egy aranyos kis gomba / travel, like a cute little mushroom
 

ezt régen írtam, regóta akarom megzenésíteni is, ez, hála lucky flaushnak most sikerült is. kicsit átírtam itt-ott a szöveget, ahogy a zene és az évek akarták.

Thanks for Lucky Flaush(music)!


ennyit ér egy élet
maradsz léptekben rezgõ inger
néma rianásban kósza emlék
mikor már semmi sincsen
ennyit érsz és ennyit érek
két élet helyett libbenõ árny
szemeid szikrák csillagok csendje
zuhanásba fordult gyönyörû szárny
levegõörvény hûvös csendje
ennyit érek csak álomcseppek
magány ez vagy más kín volt
beleremegek és elmegyek
áttetszõ foszlányokban úszom
nekem ennyit ér az est
hideg arcom haldoklik az úton
lehullt szirmai közt szárad a test

hullámokban fut a szó
a dalban én vagyok itt veled
szavak közé fûzve valahol
keresem szomorú szívedet

ez a csend és a fû
ölelõ összekapszkodó karcsú indák
neked álmodom ezt a verset
mint gyöngyvirágillat öreg kertet
féltve-vigyázva nyúlok feléd
túl az idõn, a világ kerekén
érezlek a füst vázlataiban
és nem tudok sírni, pedig volna miért

a vágy követel és hív
ami él még: az megremeg
magány ez vagy más kín volt
lényegtelen ha túl messze megy
ennyit ér egy élet
néma zuhanásban emlék
a csend és a fû, hidd el
olyan jó, akár a nemlét
csillagokban hajladozó ismerõs alakok
ahogyan megfeszul és tûnik a lélek
én ennyit érek én ez vagyok
a csend és a fû a füstben nyiló
bársonyszemû végtelen
a barátod lesz és átsegít
minden túl hosszúra éjjelen