van álmod, halvány, de benned él
néha még köszön a szenvedély
néha még álmodsz ha kicsit is
de tudnál még szeretni valakit

éjszakák jönnek ujra meg ujra
időért szomjazó vadak a kútra
bábokban élő mélyalvó lepkék
fodrozzák így az éjszaka testét

időd az nincs, az sohasem volt
csak az a hely ahol valaki volt
az a múló halvány picike folt
a tarsad kepe pont az volt ott

nézz ide látod néha meg érzem
a hamvainkat szallni a szelben
nezz ide nezz ide nezz ide nezz
nezd hogyan pusztul el így a lét

valaki ha jönne a léptei alatt
meglágyulnának körben a falak
valaki ha lenne és hozzád érne
valaki ha érted nyúlna a mélybe

éjszakák égnek ringató lángok
az izzásból élek és mégis csak várok
a semmibe táguló füstből font kelme
a parázsló elme ahogy útra kelne

idő a huncut kacagó kurva
ahogy magába húzna újra és újra
hagyja hogy hidd a pillanatot
de a tiéd igazán sohasem volt

a semmi szélén a szigeteknél
valami nő lángjánál melegednél
hinnéd mintha igazi lenne
hogy valamit tényleg találtál benne

éjszaka volt az újra meg újra
ravasz kis csapdák csúszdák a múltba
úgy használtuk a vágyaink testét
ahogy baglyok repülték körbe az estét

fakuló álmokban vibráló képek
ahogy megunkba szívnánk azt a messzi kéket
időtlen álmokban párázó élet
morzsoljuk reszkető kézzel a létet

múlik az éj lassan úszik el
még kérdezném, de már nem felel
haldokló bársonya átölel még
találkozzunk a szigeteknél

az éjszakák, azok a lányok,
az az aranypor az a mámor
nem leszel egyedul ha visszamennel
találkozzunk a szigeteknél

időd az nincs mert sohasem éltél
engedd el végre ha igazán égnél
ha hagyod az éjszeka most hal meg benned
sírj kicsit igazán csak ennyit kell tenned

zeneletöltés ingyen: http://www.estver.net

- minden kibaszott exemnek.

tavasz lesz talan
jatszik a szél
a hold ma néma
nem mesél
álomtalan végtelen
nem múlik el az éjjelem
a virágok még a rügyekbe bújva
alszanak és várnak az újra
a napsütés, a távoli nyár
csak ígéret ami régóta vár
ha elhinném, ha valóra válna
ha az enyém lenne, ha velem szállna
ha isten igazán hallana velünk hullna az éjszaka

ha álmodom, még emlékszem a jövõre
nem hiszed, pedig megmondtam már elõre
játszol még és azt hiszed ez mindig tart
nem látod, hogy nem hiszek el minden szart
hisztizel, duzzogsz, kiabálsz kiakadsz
elfutsz visszajössz sírsz de mindig ugyanaz maradsz

nem érdekelsz, menj már innen, hagyj már békén kérlek
hazudni tudsz csak ez nem kell nekem ehhez tul rovid ez az elet

egyedül vagyok, és túl már rajtad végre
a hidak mögöttem olyan gyönyörûen égnek
hülye vagyok csak azért szerettelek ennyire
ha szerencsám van, majd nem emlékszem semmire

látomások fekete álmok messzire nyúló szép szavak
semmit sem érnek ha nem hallod meg hogyha te mindig vak maradsz
nézz magadba keresd meg magad azt aki igazán lehetnél
kövesd az álmod csak menj utána mégis mi mást tehetnél?

erre van ennek a projektemneknek a weblapja: http://www.estver.net

lucky flaushnak hala ismet helyere kerult nehany dolog :)



masik valtozat:


szöveg:

ellobban a gyertyaláng
szétszalad a sötétség
talán ennyi volt a halál
mennem kell de érints még

talán visszahúzna egy érintés

izzó tûzben ûz az éj
drogot lüktetnek az erek
sûrû álomba dobban a vér
szívem lázban õrzi fényedet

játszik az élet felemel téged
és elengedha az eget majdnem eléred
kis villanásban az álmaid adja
és zuhanni hagyja aki kapja az marja

az álmodban húz egy végtelen örvény
hogy higyjél magadban az lesz a törvény
és az a nõ aki veled ott volt
a lelkedben lesz a lyukon a folt

utolsó látomás ez vagy ma
ujjaid sírnak ujjaimhoz bújva
mire eltûnsz én már nem létezem
csak csókjaidra emlékezem

csillagok közé vágyom
hiába ezt úgysem értenéd
megállnék égben örök határon
és érted üvöltenék

húzz vissza légy érintés

izzó tûzben ûzött az éj
érted lüktettek az erek
nehéz álomba hûlt a vér
nem felejtettem fényedet

hiszek a bölcsességben
ahol nem hús a test
ahol a gondolat estet ölt
és holdfényszín lesz tõle az est

testbõl estbe érek
ez a ma látomása
szomorú vagyok, élek
de túl nagy már az ára

ez vagyok, és így:
test és est haldokló keveréke
elpusztulok hajnalig
messzirõl vonz a béke

most még füst jár át
súlyát veszítve lebeg a test
párás ajkával csókol éjszakába
majd halálba az est

csillagok közé vágyom
hiába ezt úgysem értenéd
megállnék égben örök határon
és érted üvöltenék

utolsó látomás ez vagy ma
ujjaid sírnak ujjaimhoz bújva
mire eltûnsz én már nem létezem
csak csókjaidra emlékezem

füst jár át
súlyát veszíti lebegve a test
párapuha ujjaival
tapintja formálja az est

emlékszavak csaponganak
gondolkozom ahogy soha nem szaladt
még tûzálomban fohász
elmeregény gondolat

vers tûnõ tûnõdõ beszéd lesz ma
sötétben keresõ kéz õszinte ima
ahogy tompa dobbanásban az izzó vér
repíti istent a testben szerteszét
 

albinoni mindig is szívemcsücske :)
 

en szeretem ezt a zenét, ha meghallgatom, valahogy érzem újra azt amikor írtam, lehet h ezért is készítettem hozzá videót. persze kurvára nem tudom azt az érzést visszaadni, hiszen ha valaki nézi, nem tudhatja, hogy pl. az az érdekes négyzet-hálós  minta pont olyan, mint azé a szövetszálas papíré amir régen festettem, de azért talán pár percre elvisz valamerre... szokasosat is elmondom, tessék teljes képernyõn, hd-ben nezni ha van rá lehetõséged. az elsõ 2 perc picit unalmas a videon, de ne tessék kinyomni, jön a leányzó lelke és táncol ;)

ha valakit érdekel a zenéje is, pár bejegyzéssel korábbról letöltheti. ls használtam ékezeteket baszki ;]