sziget

sziget
 

dreamsynapse - sziget by dreamsynapse
árnyék szalad át az ágyon
nélküled én mindig fázom
ha álmodom és elvisz az éj
melléd mennék bárhol is élj
egyedül vagyok a reggel rideg
amíg a szemembe dörgölöm a mosdóvizet
még elhiszem, hogy vagy valahol
bárcsak tudnám, hogy hol hol hol?
az álom végtelen hol ébred a vég
meddig szállsz, míg a hajnal elér
hol zuhansz le az ébredésbe
meddig támadsz fel még estére
és ha elfogysz végleg ki nem felejt
konnycseppet érted lesz e ki ejt
lesz e lélek valaki álma
nyílik e érted csak rád vágyva

a fehér homok a talpad alatt
felhõvé válik ahogy szaladsz
nevetve nézel fel az égre
megtaláltad a szigeted végre
a kedvesed kacag a pálmák alatt
a tengerbe rohansz õ veled szalad
a nedves bõr ahogy egymáshoz ér
elveszni egymásban ahogy a vízben a fény

hullámok hátán ahogy napszikrák élnek
úgy tanulsz hinni, hogy ne vessz el végleg
és az álom ami annyira mély
hogy a lelkeddel takarózik ha eljön az éj

velemeny?

You have no rights to post comments

éjszárny-hírlevél

itt tudsz feliratkozni a hírlevélre, nem spam, mindössze a lényeges dolgokról értesítelek rendszertelenül és ritkán (pl letölthető új zene, írás stb)

Támogatás


Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 25

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 110
...és egy részlet Kerouac Útonjából, csak mert szeretem, és talán mást is eltalál: "Azért mikor kinn ülök a folyó lerobbant rakodópartján napnyugtával, és az ég New Jerseynek nyúló sávját figyelem, és elgondolom, hogy az éggel egyközûen épp ilyen hosszü sáv föld ível a nyugati partig, és a földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek, és lowában, tudom, a gyerekek ilyenkor sírnak, mert ott nem bánják, ha sír a gyerek, azért ne sírjatok, mondom innen, mert a csillagok feljönnek mindjárt, és nem tudjátok, hogy az Isten Micimackó? az ég pedig odébb a prérire hajlik, és hullajtja rá diadémjait, mikor alig tûzte még a fekete éjszakára, a föld áldására, a folyók csendesítésére, csúcsok sipkájául, és elrejti benne a végsõ part titkát, hogy senki ne tudja, mi lesz, csak az öregedés foszló ruháit tudja..." (Jack Kerouac: Úton)

joomla компонен��

/
asd