éjszárny zöldi, azaz bán andrás versei

  • Nyomtatás

Bán András (éjszárny zöldi)- a csend és a fû

Részletek
Írta: éjszárny zöldi

Bán András (éjszárny zöldi)
 - a csend és a fû

ennyit ér egy élet
maradsz léptekben rezgõ inger
néma rianásokban emlék
mikor semmi sincsen
az már nem lét

ennyit érsz és érek
- két élet helyett libbenõ árny -
szemeid szikrák, csillagok-éjszaka benne
zuhanásba fordult sima szárny
levegõörvény hûvös csendje

ennyit érek. álom cseppekben.
a vágy követel és hív
ami él még: megremeg
magány ez, vagy más kín
volt, most elmegyek

áttetszõ foszlányokban úszom
nekem ennyit ér az est
hideg arcom haldoklik az úton
lehullt szirmai közt szárad a test

csillagokban hajladozó alakok
ahogyan megfeszül és tûnik a lélek
én ez és így vagyok
én ennyit érek

hullámokban fut és ír a toll
a sorokban itt vagyok veled
szavak közé fûzve valahol
keresem szomorú szívedet

ez a csend és a fû
ölelõ-összekapaszkodó karcsú indák
neked álmodom ezt a verset
kedves-ismerõs keserûség jár úgy át
mint gyöngyvirágillat öreg kertet

féltve-vigyázva nyúlok feléd
túl az idõn, a világ keretén
sámán drogcsigázott tudata isteneiért
érezlek a füst vázlataiban
és nem tudok sírni, pedig volna miért
.
ennyit ér egy élet
néma rianásokban emlék
a csend és a fû
akár a nemlét

You have no rights to post comments

éjszárny-hírlevél

itt tudsz feliratkozni a hírlevélre, nem spam, mindössze a lényeges dolgokról értesítelek rendszertelenül és ritkán (pl letölthető új zene, írás stb)

Támogatás


Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 25

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 110
...és egy részlet Kerouac Útonjából, csak mert szeretem, és talán mást is eltalál: "Azért mikor kinn ülök a folyó lerobbant rakodópartján napnyugtával, és az ég New Jerseynek nyúló sávját figyelem, és elgondolom, hogy az éggel egyközûen épp ilyen hosszü sáv föld ível a nyugati partig, és a földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek, és lowában, tudom, a gyerekek ilyenkor sírnak, mert ott nem bánják, ha sír a gyerek, azért ne sírjatok, mondom innen, mert a csillagok feljönnek mindjárt, és nem tudjátok, hogy az Isten Micimackó? az ég pedig odébb a prérire hajlik, és hullajtja rá diadémjait, mikor alig tûzte még a fekete éjszakára, a föld áldására, a folyók csendesítésére, csúcsok sipkájául, és elrejti benne a végsõ part titkát, hogy senki ne tudja, mi lesz, csak az öregedés foszló ruháit tudja..." (Jack Kerouac: Úton)

Legfrissebbek...

joomla компонен��

/
asd