hopelyhek nyaron

minden kinlodas, szenvedes, pofaraeses ellenere voltak vagyaim, es talan szarnyaim is, es a hopelyhek nyaron voltak a legszebbek...
szerettem volna ezt valahogy visszaadni a zeneben, aztan kozben meghalt bennem valami, szoval nem lett befejezve a zene sem. azert itt van, így felébe halva...
itt hallgatható:
{audio}http://zoldi.ejszarny.hu/downloads/zoldi-hopelyhek_nyaron.mp3{/audio}

Hozzászólások   

 
#1 Álom 2008-10-06 16:38
Csodálatos, hogy mennyire összetett, milyen sok erő és érzelem van benne. Fantasztikus!
 
 
#2 édes 2008-10-07 15:49
Nagyon jó.Van benne szenvedély,roma ntika,szerelem, de én hallom benne a jégkristályt is.
 

You have no rights to post comments

éjszárny-hírlevél

itt tudsz feliratkozni a hírlevélre, nem spam, mindössze a lényeges dolgokról értesítelek rendszertelenül és ritkán (pl letölthető új zene, írás stb)

Támogatás


Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 25

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 110
...és egy részlet Kerouac Útonjából, csak mert szeretem, és talán mást is eltalál: "Azért mikor kinn ülök a folyó lerobbant rakodópartján napnyugtával, és az ég New Jerseynek nyúló sávját figyelem, és elgondolom, hogy az éggel egyközûen épp ilyen hosszü sáv föld ível a nyugati partig, és a földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek, és lowában, tudom, a gyerekek ilyenkor sírnak, mert ott nem bánják, ha sír a gyerek, azért ne sírjatok, mondom innen, mert a csillagok feljönnek mindjárt, és nem tudjátok, hogy az Isten Micimackó? az ég pedig odébb a prérire hajlik, és hullajtja rá diadémjait, mikor alig tûzte még a fekete éjszakára, a föld áldására, a folyók csendesítésére, csúcsok sipkájául, és elrejti benne a végsõ part titkát, hogy senki ne tudja, mi lesz, csak az öregedés foszló ruháit tudja..." (Jack Kerouac: Úton)

joomla компонен��

/
asd