estvér - átjáró

hol kezdodik a mese nem tudom
ott volt már a határon
szavak tunodo szeretkezesen
szirmokat bontott az alom
lassan mulo ivben
a semmi szelen tancol minden
a felhoket kerdezed
hol van az isten?

az atjaro a vilagok kozott
megnyilik benned ma ejszaka
es luktet az isten a szivedben
mint szerelemben remeny a gyumolcsben a mag

elveszett élet a mulo evek
a remeny hiányba fordul át
az ébren toltott hajnalokban
lassan mulo ejszakak
vakon zuhanó kapcsolatok
árnyékából a semmi intett
ha egyedül vagy mikor átölel
hol van az isten?

az atjaro a vilagok kozott
megnyilik benned ma ejszaka
es luktet az isten a szivedben
mint szerelemben remeny a gyumolcsben a mag

valaki talán még volt ott
csak pont rossz pillanatod volt
és a legszebb dolog az életedben
így nem lett a sorsod
ha mégis lenne ő
az az igazán benned élő nő
már nem lenne nehéz hinned
csak adja az isten

már tudnál hinni benne
ha lehetne egyszer igazi még
ha ugy olelne megint át
most már tényleg értenéd