Mese

Mese, novella, vagy történet...
nehéz kategorizálni, és ide is rohadt sok írás várja, h bekerüljön, amint lesz idõm, erõm begépelni õket...
gyere gyakran, vagy iratkozz fel hírlevélre, akkor talán nem maradsz le semmirõl.

mese,mese

egyszercsak megjelent a barlangnál. a farkas a játszótérrõl álmodott éppen. felriadt. az alak megszólalt:
- a sorsod vagyok - mondta.
- tudom.
- meglep, hogy még élsz - mosolygott a sors.
- nem halhat meg, szükség van rá - szólalt meg a félhomályban a farkas mögül az angyal.

csend.

- sajnálom, hogy megint... nem akarod megbüntetni? segítek, bár egyedül is meg tudnád
- nem. én nem haragszom rá, sajnálom. õ épp eléggé bünteti magát, hiszen önként tapossa meg a saját álmait, a saját lelkét. nézd milyen üres roncs már, lassan annyira, hogy már észre sem veszi, hogy valami fontos hiányzik.
õ nem merte elhinni, hogy igaz az álma, én pedig nélküle is pontosan azt teszem, amit õ álmodott. oda megyek, ahová õ álmában, és úgy, ahogy õ szerette volna. gondolod, hogy boldog?
- nem hiszem, de mégis te szenvedtél...
- én miatta szenvedtem, érte. õ maga miatt. az én szenvedésem elmúlik, az övé egyre mélyebb lesz. nem haragszom, sajnálom.

hosszan hallgattak...

-gondolod, hogy az álmok érnek valamit?
-pont annyit, mint a becsületem.
- és ha...
a farkas félrefordította a fejét és fülelt... mintha hallott volna valamit...
aztán elkezdett rohanni a folyó irányába. a parton egy pillanatra megállt, jól hallotta, a vihar utáni áradástól megduzzadt folyó egy lányt sodort, aki kétségbeesetten próbált segítségért kiáltani, amikor éppen a felszínre dobta egy-egy pillanatra valamelyik örvény. gondolkodás nélkül ugrott utána...

Bővebben:

tündérmese

tündérmese diavetítés. ide kell klikkelni a letöltéshez és megtekintéshez.









tündér

a tündér a csillagot szorította álmában. a fehér izzás átölelte, mintha a farkashoz bújt volna, és repült, mintha a bársony éjszakán hintázott volna…
egyszerre voltak a játszótéren és a vízben, hintán, ölelésben, csókban, éjszakában, és olyan szavak között, amiket már régen el kellett volna mondani, de sohasem sikerült.

- nem akarok beszélgetni… félek, hogy mit mondanál…
- szeretnék veled beszélgetni, olyan jó, hogy veled lehet…felszabadít…
- eressz, ez kell nekem, engedj, ha boldogtalan is vagyok ez kell, itt már tudom mennyire reménytelen
- ne engedj el sohasem, védj meg a saját hülyeségeimtõl
- nem akarlak többet megölelni, nem akarok kötõdni hozzád, álmodni és aztán csalódni megint…
- megnyugszom ha átölelsz, lebegünk ha csókolsz, tudom, hogy te vagy nekem…
- még sohasem volt ilyen…

-miért nem szólsz, farkas, miért nem mondasz semmit? hát nem érted? tévelygek, félek, ide-oda csapódom, abban próbálok hinni, amiben már régen nem tudok, és közben csak te vagy nekem igazi… hova tûntél? farkas, hova tûntél…

mese - epilogus

megint jott. a farkas visszafogadta, es bizott benne ujra. almodoztak az uj, vegre tiszta kozos eletrol, szeretkeztek, beszelgettek, oleltek egymast.
kozben kiderult h megsem egeszen tiszta...
a farkas nem vesztette el valami csoda folytan megsem a bizalmat, ezert ujra bizott, amikor megint jott, megint megigerve h vegre tisztan es igazan...
igyekezett megtenni mindent, h segitsen megtenni vegre Gyonyorusegemnek azt a regota halogatott igazi lepest...
mindent odatett ami o es az elete volt...
aztan iszonyatos pofont kapott megint, hatbaszurtak, megalaztak.
zuhant.
zuhant at a kozos almaikon
peregtek elotte a kepek, amikben egymast oleltek annyiszor
es vadak heylett arra gondolt, ez nem lehet igaz, elbuktam, nem tudtam azt adni ami kellett volna.
amikor a hosszu zuhanas utan szetfrocscent szinte a sziklakon, az utolso pillanatban meg elmosolyodott mikor vegigfutott rajta a gondolat: hidd el szerelmem, megkaptad a csillagot, meg ha most nem is erted meg...


ennyi.


 

a vége és a kezdete

„És beleborzongok, látván, hogy Nélküled éltem." (József Attila)

van amire nincsenek szavak.

Egymáshoz értek. Igazán.

éjszárny-hírlevél

itt tudsz feliratkozni a hírlevélre, nem spam, mindössze a lényeges dolgokról értesítelek rendszertelenül és ritkán (pl letölthető új zene, írás stb)

Támogatás


Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 25

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 110

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 346

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 359

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/modules/mod_nova/mod_nova.php on line 425

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/plugins/content/jw_sigpro/jw_sigpro.php on line 51

Strict Standards: Only variables should be assigned by reference in /home/schlncom/public_html/zoldi/plugins/content/jw_sigpro/jw_sigpro.php on line 52

tisztelt látogató,

ezúton szeretnélek megkérni,hogy ha tetszik amit itt találtál,és van rá lehetőséged,akkor támogasd az oldal működését,tetszőleges pénzadománnyal illetve megosztással.ez sokat segítene abban, hogy az oldal továbbra is tudjon működni,és minél több írás, kép, zene születhessen.ha nem tudod, az sem gond, amíg az oldal működik, továbbra is ingyenes marad.

a támogatási lehetőségeket IDE KATTINTVA tudod megtekinteni.

köszönettel,

éjszárny

 

...és egy részlet Kerouac Útonjából, csak mert szeretem, és talán mást is eltalál: "Azért mikor kinn ülök a folyó lerobbant rakodópartján napnyugtával, és az ég New Jerseynek nyúló sávját figyelem, és elgondolom, hogy az éggel egyközûen épp ilyen hosszü sáv föld ível a nyugati partig, és a földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek, és lowában, tudom, a gyerekek ilyenkor sírnak, mert ott nem bánják, ha sír a gyerek, azért ne sírjatok, mondom innen, mert a csillagok feljönnek mindjárt, és nem tudjátok, hogy az Isten Micimackó? az ég pedig odébb a prérire hajlik, és hullajtja rá diadémjait, mikor alig tûzte még a fekete éjszakára, a föld áldására, a folyók csendesítésére, csúcsok sipkájául, és elrejti benne a végsõ part titkát, hogy senki ne tudja, mi lesz, csak az öregedés foszló ruháit tudja..." (Jack Kerouac: Úton)

joomla компонен��

/
asd