éjszárny zöldi ( bán andrás ) - ennyi vagy

megy az idõ és megyek az idõben.
dolgok elmúlnak,érzések változnak,arcok tûnnek fel és el,képek futnak egy sors örvényeiben,illúziók,ütések,fáradt mozdulatok,ködszitálás,emlékeke az elmúlásról...
vágyak ébrednek,keskeny csatornák nyílnak a tudat köveiben,mozduló akarat,haldokló álmok,fordul az útvesztõ,csak a tehetetlenség a régi.
véres szavak a csendben.meg sem született ölelések õrzik ami a kínból megmaradt.
ma is hiányzol.
hideg cseppek láthatatlan zuhanása.megfoghatatlan gondolatok.
kik vagyunk.mivé kellene lennünk.
hol van a varázslat ami segítene.
apró állatok egy örök labirintus végtelen szövetében.
valaki enni adott,aztán elment,és én megint éhes vagyok.
üvöltöttem.semmi.talán ebben az álomban néma vagyok.
beteg ez a test.az érintésen túl már csak képzelet.
kik vagyunk.merre kellene mennünk.
egy ölelésen kívül mit lehetne tennünk.
rádnéz.elfordul.aztán mégis vissza.nem szólsz.nem érted.
belédszivárog az éjszaka.zuhanó karmok nyúlnak egy tiszta ébredésért.
álmok.álmok.álmok.
régi repülések izzanak.az emlék újra átemel a hús hálóján.
kik vagyunk.
hideg kezek szorítják a boldogságot.
emlékezz.
keresd meg istent.
néma vagy.
hagyod hogy a sorsod megtörténjen veled.
szólnál.keresed a szavakat.csend.mit mondhatnál.
egy vágy.
egy gondolat.
ennyi vagy.