rám borul az éjszaka
ereimbe csordul est vére
csillagoknak holdnak
végtelennek
vagyok a testvére
köd ezüstharmat csengés
csillan angyalszárnyon
szelíd röptével gyógyít
puha csendben az álom
füstfoszlányban úszom
szellõ szakít szét
a semmibõl a semmibe
sóhajt hidakat az ég
veled úszom éjszakákon át
furcsa dalt fúj a szél
kereslek csendben semmiben
feléd repülnék
ahol te vagy ma
oda nem juthatok már
nem segít a drog sem
te vagy a halál