az álmomban éltem
nem húzott a test
nem számított semmi más
csak a képzelet
ott máshogy történt minden
nem rontottam el
mondd miért nem lett ébren így
senki nem felel
a szavak között kék a csend
cseng egy eltévedt álom
a határon ahol végetér
és elkezdõdik világom
végtelen térben eszmélek
semmibe tágul az eszmélet
és hullámzik öntudatlan
valami õsi a tudatban
szavak között néma árnyék
zuhantam én is ujra
múltba égõ kósza emlék
lökj vissza az útra
(gyere velem a semmibe...)
belsõ képek a semmiben
izzanak végtelen szálon
suhanó szárnyon az éjszaka
átrepít a halálon
egyre mélyülõ tavakban
visszhangzanak a szavak
lassan forduló hûvös halak
árnyéka a gondolat
ölelj át talán fázom
-ha mégis volna testem-
elcsendesül és felold
a halkuló fény az estben
látod? talán létezem
itt, ahol minden láthatatlan
ki voltam, az nem számít
csak a létezés ami megfoghatatlan
ami múlhatatlan
...zuhanok mégis újra
hiába felejtenék
ezer vágyam bennem ég...
bársonyszemû messzeség...