fuss, menekülj, ne gondolj rám
a felszínen mindent megtehetsz

érzem õrzöm a lelkedet
így higyj úgy hagyj
csak felejtened nem lehet

benned vagyok, a szívedbe égtem
és bár megkerülhet a gondolat
mégis létezem én már benned
és ott az én lelkem szárnyaló foglya vagy

rab vagy bennem, rab magadban
fogva tart az érzés, hogy vagyok neked
és nem érted rabként ennyire szabadnak
magadat mégis hogyan érezheted

rossz oldalról nézed
a világot, édes
neked zuhan a föld
és ijesztõ mélység fölött vagyunk
én látom ahogy nyílik az ég elõttünk
és egyre feljebb szárnyalunk

te félsz én égek
és körben az élet
neked csupa kérdés nekem minden válasz
és nézd,
te csak görcsösen kapszkodni mersz