saját versek, dalszövegek és hasonlók...
próbálom valahogy rendszerezni őket de nem nagyon megy...
az a helyzet,hogy angyon sok van, 90%a nincs is még gépen.
igyekszem folyamatosan feltenni a lehető legtöbbet, nézz vissza gyakran, vagy iratkozz fel a hírlevelemre, ott benne lesznek a frissítések... talán valami megfelelő rendezési elvet is kitalálok, hoyg ne legyen egybeömlesztve a régi az újjal meg a vers a megzenésítettekkel vagy nemtom... azért remélem találsz köztük oylat, ami megérint...
üdv: éjszárny avagy zöldi
hónapok múltak el megint. elsorvadnak a gondolatok az ürességben ahol értelmet keresek az írásnak, az életnek, aztán már bárminek. próbállak látni itt is, talán, hogy legyen miért, de látsz te engem?
lehetne arcod, ne csak illat legyél az álomban,
egy szín, valami áhítat,
ami kísér a zuhanásban, átitat,
és ébredni a zuhanásban, mikor a harmadik kávéig, bár konkrétan már nem emlékszem, de még éreznek az idegek
lepkék a szélben. látod?
húsos szirmokon rezdülő színfoltok, libbenő szivárványok,
és alattuk valahol én, égre csodálkozva,
örök hiányba hűlő
szikrákba feledkező mozdulatlan-vén hüllő.
néha emlékezem, mintha lennék, vagy lettem volna,
és olyan ritka már az álom is,
hogy egyszer egészen elfelejtem majd,
hogyan lehet, és hogy lehet szeretni valakit.
mintha élnék, felébredek és lélegzem estig, akár ember is lehetnék,
pedig nézd, dehogy, csak egy virágot akartam mielőtt továbbfúj a szél. mint a lepkék.
fuss, menekülj, ne gondolj rám
a felszínen mindent megtehetsz
érzem őrzöm a lelkedet
így higyj úgy hagyj
csak felejtened nem lehet
benned vagyok, a szívedbe égtem
és bár megkerülhet a gondolat
mégis létezem én már benned
és ott az én lelkem szárnyaló foglya vagy
rab vagy bennem, rab magadban
fogva tart az érzés, hogy vagyok neked
és nem érted rabként ennyire szabadnak
magadat mégis hogyan érezheted
rossz oldalról nézed
a világot, édes
neked zuhan a föld
és ijesztő mélység fölött vagyunk
én látom ahogy nyílik az ég előttünk
és egyre feljebb szárnyalunk
te félsz én égek
és körben az élet
neked csupa kérdés nekem minden válasz
és nézd,
te csak görcsösen kapszkodni mersz
egy zene meg egy vers.
itt meg lehet hallgatni: innen pedig le lehet tölteni. update: kicsereltem egy ujabb verziora a linken. jah és :) ööö, a zeneben 0:55 és 1:15 között nehany alkalommal a lili vokálozik :D
átitat az éjszaka
hozzám bújik az álom
átölelem simogatom
nem engedem, hogy fázzon
ahol rád gondolok,ahogy képzelem
ott te ragyogod be az életem
ott te ölelsz át álom helyett
és valósággá teszed a képzeletet
az álmomban az vagy
aki ébren is lehetnél
vonzzuk egymást és összeérünk
remény ez vagy emlék?
álmodom és ragyog a tó
mi napsugárban a parton
szépen lassan elszökik a szó
a fejem az öledbe hajtom
este, csendben, a halk szavak,
mint az ujjaink, szinte cirógatnak, játszanak,
a bőrünk örül ahogy egymáshoz ér
felsóhajtok, és átölelve szeretlek mindenért.
édes a hangod,
ahogy egyre gyorsabban veszed a levegőt,
egyszerre forró és gyengéd a csók
aztán szorítjuk egymást szorosan, remegőn
most nem félsz, csak tisztán akarsz,
és elfelejted végre ami már rég nem igaz
csak érzed, hogy jó, hogy szeretlek és kívánsz,
és kivirágzol, végre igazán te vagy
a benned élő tündérré válsz és érzed,
nekünk adta az isten az igazán szépet,
és talán szépen lassan végre el is hiszed
hogy ha nem félsz, csak tényleg szeretsz,
soha többé nem csalódsz, és az élet végre
nyugodt és mindig boldog lehet.
belül a néma ég
benned meg az üresség,
ahol nekem kellene lennem
mondd, mit kellene még tennem?
te széttépted az álmomat,
azóta nem akarod hallani a hangomat
én ezer éveket vártam
hogy legyünk végre egymásnak
és néha csak annyi kéne
hogy ne lökjél folyton félre
hogy ne érezzem folyton úgy
hogy sohasem múlhat el a múlt
néha csak annyi kellene
hogy beengedj végre a szívedbe
hogy lássam, a kincsed, ami ott ragyog,
a te féltett napod az én vagyok
tudom, hogy még nem érted
hogy én megőrültem érted
tudom, hogy még nem láttad úgy
hogy nélküled nekem nincsen út
szeretném ha belém látnál
ha tudnád amivé váltál
ha értenéd, amit én tudok
hogy a lélegzeteddel mozdulok
tudom, te is szenvedtél értem
ne hidd, hogy soha, soha soha nem érzem
ne hidd, hogy amikor bántalak
nem kétszer bántom magamat
de néha olyan lesz egy pillanat
hogy semmi más már nem marad
csak az kell akkor, hogy szeressél
és semmi kevesebb nem elég
láttalak.
valami nem változott.
az érzés mélyre bújt, de maradt.
hiába titkolod-tagadod,
a kapocs köztünk láthatatlan,
mégis mindenen átragyog.
játsszuk egymás mellett,
hogy nem vibrál semmi,
mintha nem látnám zavarod,
mint ha nem tudnád te sem,
miért vagy tőlem izgatott.
rendben,
akkor maradok csendben,
és nem mondom ki ezt sem:
én…
mindegy. a kezem a homlokodhoz ért.
újra. mindketten tudjuk miért.
az elso kotet, valamikor 97 korul lehetett, nem is akarnam feltenni, egyrezst mert mind elfogyott es meg nekem sincs asszem belole peldanyom, masreszt nem is erzem olyannak oket h erdemesnek legyen. ez a kep a bemutatojan keszult a pazmanyban, persze pont en kestem a bemutatorol, ugy kellett ertem jonni vmi csehoba, de hat legalabb nelkulem nem lehetett elkezdeni, szal nem amradtam le semmirol. namindegy, az ezutani irasok gyujtemenye volt a kovetkezo, a vegtelen vers (csillagcseppkeringo) , vannak benne irasok amikrol mar nem egeszen gondolom ugyanazt, de itt-ott akad benen olyasmi, amit fontosnak erzek, tehat ujra meg lett csinalva, normalisan, illusztralva. baszott nagy munka volt, de ugy erzem pl a vegefele kifejezetten turheto irasok vannak.
azt hiszem azoknak ajanlom, akik a felszinnel melyebben is elnek... nem mondanam h kifejezetten verseskotet, van benne vers is, meg csak ugy leirt gondolatfoszlanyok...
látod, létezem
várok rád valahol messze
emlékek, ahogy átölelsz
ahogy ránkborul az este
harmat és csillaok
a mosolyod,
ahogy rámragyog
emlékszem ahogy hozzámérsz
ahogy eltölt fénnyel az az érintés
ne engedd hogy múljon
ahhoz túl szép volt ez az álom
nem akarok senki mást
kérlek ölelj át
annyi minden történt
hogyan mondjam el
szeretlek és kérdeznélek
senki nem felel
bennem élsz és minden percben
hozzád szól a vágy
és fáj ahogy még semmi sem
hogy nem gondolsz te rám
szerelem ég bennem
érted izzok én
és imádkozom az istenhez
hogy légy te még enyém
annyi elmúlt és annyi minden fáj
és annyi minden fáj
mégsem érdekel senki más
csak újra ölelj át
ne engedd hogy múljon
ahhoz túl szép ez az álom
kérlek, ne engedd hogy múljon
túl szép ez az álom
nem tudom hol kezdődik a mese.
talán csak megszületik észrevétlenül
a szavak és gondolatok tűnődő szeretkezésében,
mintha félálomból aludnál el teljesen,
amíg szirmokat nem bont belőled az álom.
és lassan múló ívben táncol minden
ami igazán vagy ezen a láthatatlan határon.
szellő ébred benned, és mintha leveleken susognál harmatosan át,
lassan leteszed az időt
és kicsit a testet is,
hogy ha lehet, valami tisztábbá változzál át.
apró kék virágok
tartanak számtalan apró kék világot,
és mint szelíd, mosolygó szemek,
várnak csendesen, hogy elvesszél bennük
és beléd szeressenek.
itt még vannak titkok,
és az egyetlen lassan csituló zaj
mintha a szíved lenne és az erek,
ahogy lüktetnek benned egy imát,
hogy mélyebbre vihessenek.
nézz csak,
befelé,
mélyebbre,
amíg csak lehet,
hagyd hogy elengedjen a tudatod,
és az idegeid is elfelejtsenek.
mint falevél ringó,
avarba hulló tánca,
ereszkedj bele belső éjszakádba.
milyen ha magadba ébredsz?
milyen ha kérdezel és te válaszolsz?
ha hajnal vagy éjszakádban és közben magadba omolsz,
és ha mennél, ha hinnél,
csak engedd el magad,
és legyél csend egy kicsit,
csak néma áhítat.
érzed?
megérint isten a csendben,
magadban,
amikor már nem is hiszed talán,
mert a hited annyira mély, öntudatlan és te vagy
és létezik benned isten
mint a szerelemben a remény
vagy a gyümölcsben a mag.
szavak
dallamok
ahogy elringanak
éjszaka lehetne lepkék tánca
ahoyg belesurrognak a fénybe
és fénykör túlsó oldalán
a semmibe zuhannak égve
talán ennyi az élet ha jól sikerül
egy tánc az égig elégve
és a semmi felé még félúton
beleőrülni a fénybe
lázas örvény bennem a múlt
talán semmibe ringató képek
és az emlékek ahoyg keresnek
aztan megérintenek téged
reszket a csend mert bennem ég
a vágy ahogy akarom ölelj még
és ha sóhajtanék a levegő
a szárnyaid alatt lebegő
csendes erő ami íveken át
felém hozza és számra rajzolja szád
aztan a zuhanas,
mikor jön a csend: nincs tovább.
olyan sokáig próbáltunk mindketten
tűrni és hinni még rossz helyen,
hogy ma hiába érzed,szinte nem hiszed
nem kell, hogy ilyen legyen az életed.
amikor nem gondolkozol,
csak hagyod, hogy az legyél aki igazán vagy,
tündérré vetkőzöl, és lebegsz,
és a szerelem meztelen és szabad
és őszintén súgod: kérlek ne eressz,
mert ott vagy ahol mindig akartál lenni
mert érzed csak így lehet igazán szeretni,
mert a szerelem átölel, lebegésben tart,
vigyáz rád, boldoggá tesz, felemel és félt
mindent megbocsájt és mégis a tiéd marad
mondd, miért félsz édesem?
hát nem érzed? a tiéd vagyok teljesen,
és ha hagyod, az álmaidat az életeddé teszem…
szeretni nagyon-nagyon, úgy igazán,
vagy hagyni elszürkülni és múlni csak lazán?
csak jatszol.nem erdekel es nem erted mit teszel velem.
ezerfelekepp jelzek, nem birom... - teged nem erdekel.
honapok mulnak. naponta elhagysz, kozben szerelmet kovetelsz.
miert teszed? mit akarsz? igazabol se nekem se magadnak nem felelsz.
az erom elfogy, hited hijan te is az enyembol elsz, csak altatod magad
es latom naponta amikor eldobsz amikor mar mentseged sem marad.
elhagysz naponta buszken hozzam vagod, ez kapcsolat neked semmi
es mindegy neked hogy egyedul vagy velem lenni
most biztos könnyű,elhiszem...
hazudd hogy szemet vagyok
altasd magad es almodj
estegy meg mindent hogy meg soha ne ertsd
mindent elvettel valakitol a buszke onerzetedert
egy nyugodt napot kerek, mar halalosan faradt vagyok
te belemrugsz en megorulok
aztan elmesz es elfelejtesz.
ejszaka. csillagok
kendertündér (valami kicsike jó ha még lehetne bennem)
szikra pattan szisszen a láng
felizzik sercen az édes virág
lágyan libben és körülölel
a szemedben táncol és lassan emel
a kék füst fordul légszirmot bont
éled a levegő egy dallam sodor
pezsdül a vér a szíved dobban
valami rezdül benned mintha szárnyad volna
füst a fény és te ismeretlen
messzi csendben várok rád
szavak hullnak múló órák
ezer imát gondolok át
álmaid homokját ahogy mossa a véred
a lüktetésben a tenger ébred
mikor magadba nézel a végtelenben
valami kicsike jó ha még lehetne bennem
mostanában nagyon sokszor eszembe jut egy vers, tavaly, vagy tavalyelőtt írtam, elgondolkoztam pillangófotózás közben... felteszem ide is...
hónapok múltak el megint. elsorvadnak a gondolatok az ürességben ahol értelmet keresek az írásnak, az életnek, aztán már bárminek. próbállak látni itt is, talán, hogy legyen miért, de látsz te engem? lehetne arcod, ne csak illat legyél az álomban, egy szín, valami áhítat, ami kísér a zuhanásban, átitat, és ébredni a zuhanásban, mikor a harmadik kávéig, bár konkrétan már nem emlékszem, de még éreznek az idegek lepkék a szélben. látod? húsos szirmokon rezdülő színfoltok, libbenő szivárványok, és alattuk valahol én, égre csodálkozva, örök hiányba hűlő szikrákba feledkező mozdulatlan-vén hüllő. néha emlékezem, mintha lennék, vagy lettem volna, és olyan ritka már az álom is, hogy egyszer egészen elfelejtem majd, hogyan lehet, és hogy lehet szeretni valakit.
mintha élnék, felébredek és lélegzem estig, akár ember is lehetnék, pedig nézd, dehogy, csak egy virágot akartam mielőtt továbbfúj a szél. mint a lepkék.
hazudik a kedves, és én tudom
a szemembe néz, én hallgatom
ne csináld ezt, kedves ,kérlelem,
csak legyél őszinte velem
nem üvöltök, nem haragszom, csak szeretem,
és fáj
és sokszor már nem értem miért teszi velem,
és miért piszkolja be ezzel magát.
nekem tündér a kedves,
csak az számít, ahogy odabújik, amikor épp tündér egy kicsit,
amikor nem fél más múlttól, csak önmaga és szeret
és embernek lát engem is, és látja mindent megteszek,
elfogadom és értem, mert teljesen szeretem.
ilyenkor rámnéz, a huncutszép szemeivel, olyan szerelmesen,
annyi hálával és boldogsággal, hogy belesajdulok
és tudom, ha át is ver, én itt vagyok amíg bírom
és ha már nem, csendesen tűnök el
mert tényleg szeretem.
saját versek, dalszövegek és hasonlók...
az elso kotet, valamikor 97 korul lehetett, nem is akarnam feltenni, egyrezst mert mind elfogyott es meg nekem sincs asszem belole peldanyom, masreszt nem is erzem olyannak oket h erdemesnek legyen. ez a kep a bemutatojan keszult a pazmanyban, persze pont en kestem a bemutatorol, ugy kellett ertem jonni vmi csehoba, de hat legalabb nelkulem nem lehetett elkezdeni, szal nem amradtam le semmirol. namindegy, az ezutani irasok gyujtemenye volt a kovetkezo, a vegtelen vers (csillagcseppkeringo) , vannak benne irasok amikrol mar nem egeszen gondolom ugyanazt, de itt-ott akad benen olyasmi, amit fontosnak erzek, tehat ujra meg lett csinalva, normalisan, illusztralva. baszott nagy munka volt, de ugy erzem pl a vegefele kifejezetten turheto irasok vannak.
A végére már egészen fantasztikus!
nem tudom ki vagy, nem emlekszem ra, h bemutatkoztal volna... az oldalt pedig
nem szoktam n...
PERSZE,HOGY TUDOD, UGY LÁTOM NEM VAGY VALAMI BESZÉDES FORMÁBAN
HA TUDOD, HOGY KI VAGYOK AKKOR KÉRLEK VÁLASZOLJ
TUDOD TE AZT, HOGY MI A BAJ
mitis? de ha jol esett akarmi is, akk szivesen
köszönöm
elotted az egesz net...
hova toljak fel neked én is egy remake-et?
koszi. bar konkretan sztem ez nem egy jo iras.
igy igaz
Ó, Zöldi! Még több ilyen lelket ebbe a lehangoló világba! Persze szegénykéim nem
éreznék túl...
tökénletes
biber hapı - In November 2004, Swiss researchers link:http://www.biberkapsulu.com/ publishe...
...es meg kell tanulni nem itelkezni...
..a mostban elni es a mostban szeretni..hmmm
koszonjuk szepen az ertelmes hozzaszolast, n.