meztelenül
mintha
álmot ígérne neked a szél
ugy hazudott ő is ahogyan nem várt
a szél mögött is csak az eső jött meg
és álmot sem adott nekem az ágy
meztelenül az éjszakában
tükör vagyok csak magam előtt ahogy
álmokon átvérző emlékeimben
hülyén csak hittem hogy akarom őt
en belepusztultam a hitbe látod nekem
az álmokon túl a semmiben égve
nem maradt semmi ami igazi lenne én
csak üvöltök bele a messzeségbe
beszélj most hozzám
hadd higgyem te más vagy
ölelj most úgy hogy teljesen vágyjak
ölelj most ugy hogy az emlekeimbol
kitörölhessem az elmúlt százat
menjünk messze ahol a test mar nem éget
az alomig menjunk ahol erezlek teged
egeszen fel az egig vagy tovább
egeszen vegig amig a szárnyaink bírják