éjszárny zöldi, azaz bán andrás versei

Bán András (éjszárny zöldi) - eltévedt álom (zene is)

Írta: éjszárny zöldi

az álmomban éltem
nem húzott a test
nem számított semmi más
csak a képzelet

ott máshogy történt minden
nem rontottam el
mondd miért nem lett ébren így
senki nem felel

 a szavak között kék a csend
cseng egy eltévedt álom
a határon ahol végetér
és elkezdõdik világom

végtelen térben eszmélek
semmibe tágul az eszmélet
és hullámzik öntudatlan
valami õsi a tudatban

szavak között néma árnyék
zuhantam én is ujra
múltba égõ kósza emlék
lökj vissza az útra

(gyere velem a semmibe...)

belsõ képek a semmiben
izzanak végtelen szálon
suhanó szárnyon az éjszaka
átrepít a halálon

egyre mélyülõ tavakban
visszhangzanak a szavak
lassan forduló hûvös halak
árnyéka a gondolat

ölelj át talán fázom
-ha mégis volna testem-
elcsendesül és felold
a halkuló fény az estben

látod? talán létezem
itt, ahol minden láthatatlan
ki voltam, az nem számít
csak a létezés ami megfoghatatlan
ami múlhatatlan

...zuhanok mégis újra
hiába felejtenék
ezer vágyam bennem ég...
bársonyszemû messzeség...